Sonograph Kft. - combnyaktörés csigolyatörés kialakulása, combnyaktörés csigolyatörés megelőzés, csontsűrűség mérés, csontritkulás mérés, időskori combnyaktörés csigolyatörés, teljes testvizsgálat, combnyaktörés, csigolyatörés

Combnyaktörés
A csontritkulás egyik legsúlyosabb szövődménye a combnyaktörés.

Egy amerikai tanulmány szerint csípőtáji törésen átesett betegeket vizsgálva, 6 hónappal törésük után 10 betegből 5 képtelen volt segítség nélkül öltözni, 9 képtelen volt segítség nélkül 800 métert gyalogolni, 9 képtelen volt segítség nélkül félemeletnyi távolságot lépcsőn megtenni. Hazai adataink szerint minden 3. betegünk meghal a csípőtáji törést követő első évben.

Minden második, 50 év feletti nő számolhat azzal, hogy életében típusos csontritkulásos csonttörést /combnyaktörés, csigolyatörés/ fog elszenvedni.

Ne hagyja, hogy így legyen! Jelentkezzen vizsgálatra, hogy minél előbb kiderüljön, hogy van-e Önnek csontritkulása.

Mérsékelt fokú csontvesztés esetén fokozott kalcium bevitel javasolt. (Biokalcium, Trinkmoor) Kérje tanácsunkat !

Nagyfokú csontvesztés esetén gyógyszeres kezelés szükséges.

A combnyaktörés az osteoporosis (csontritkulás) egyik leggyakoribb következménye. A kalcium hiány, az időkori csontanyagcsere zavar, a mozgás szegény életmód jelentősen növeli a combnyaktörés előfordulásának arányár. Magasvérnyomás betegeknél, vagy egyéb szív-és érrendszeri betegségnél a szédülés, járásbitonytalanság is gyakori, mely tovább növeli az elesések arányát, ezen túl a combnyaktörés előfordulását.

A combnyaktörés következtében a páciens sokáig ágyhoz kötött, mely miatt tovább csökken a mozgásképesség /combnyaktörés, csigolyatörés/. Az idős betegnél a mozgás hiánya további társbetegségek előfordulását fokozza, mint például a tüdőgyulladás. Az önellátás hiánya és az előbb leírtak összességében súlyos következményekkel járnak, akár halálhoz vezetnek.

A legfontosabb mindig a megelőzés. Az időben felfedezett csontritkulás életet menthet!

Csontritkulás, osteoporosis
A leggyakoribb csontanyagcsere-betegség. A csontszövet mennyisége csökkent. A csontkéreg elvékonyodik, a csontállomány gerendái átszakadnak, majd felszívódnak. A csont mechanikus szilárdsága nagymértékben csökken, kis erőbehatásra is eltörhet. A csontanyagcsere zavar következtében kialakuló csontritkulás az egész szervezetet érintő betegség, mely a csontok törékenységének fokozódásával jár combnyaktörés, csigolyatörés/.

Az osteoporosis kialakulásában (és megelőzésében) alapvető jelentőségű az ún. csúcs-csonttömeg megállapítása, mérése. Ez az élet során kialakult legnagyobb csonttömeget jelenti, mely kb. 30%-kal alacsonyabb nőkben, mint férfiakban. A csúcs-csonttömeg kialakulása genetikai tényezőkön kívül a minden életkorban megfelelő mennyiségű kalcium és D vitamin beviteltől, a megfelelő mozgásmennyiségtől, fizikai igénybevételtől függ. (Külön kihangsúlyozandó a gravitáció jelentősége: a súlytalanság állapotában 1 éven át dolgozó űrhajósok csonttömege mintegy 30%-kal csökken, és ezt semmilyen edzésprogrammal nem sikerült eddig befolyásolni.)
A csontritkulásnak elsődleges és másodlagos formáit különböztetjük meg.

Elsődleges csontritkulás okai:

• A juvenilis osteoporosis fiatal korban, általában nőknél terhesség, szülés után jelentkező ritka betegség
• Az involúciós osteoporosis tovább osztható post-menopauzás (I.) és szenilis (II.) típusra.
• Poszt-menopauzás (I. típusú) osteoporosis. Értelemszerűen, csak nőknél alakul ki.
• Szenilis (II. típusú) osteoporosis. Az életkor előrehaladtával szinte mindenkin kialakul.

Másodlagos csontritkulás okai:

• Endocrin kórképek (hormonhatások)
• Vérképzőszervi betegsége, daganatok
• Felszívódási zavarok a bélben
• Krónikus reumatológiai gyulladásos betegségek
• Krónikus tüdőbetegségek
• Krónikus idegrendszeri betegségek következtében kialakuló mozgáshiány
• Krónikus vesebetegségek
• Szervátültetés
• Tartós gyógyszerszedés

A csontsűrűség vizsgálata - osteodenzitometria

Csontsűrűségnek - denzitásnak, az egységnyi felületű csont ásványi anyag tartalmát nevezzük, mértékegysége g/cm2.

Mivel mérünk?
A csontsűrűség mérésére többféle berendezés létezik. Vannak olyan készülékek, amelyek röntgensugárral működnek, mások pedig ultrahangalapúak. Az ultrahangalapú készülék például sarokcsonton végez méréseket. A sarokcsont jól átvilágítható, ilyenkor nem a csont mennyiségét, hanem a minőségét mérik, a csontritkulás alakalmával a csontgerendák száma, vastagsága csökken. Létezik a computer tomográfos (CT) mérés, amelyet csak tudományos célra használnak. Az intézetünkben működő berendezés, DEXA készülék, mely a legmodernebb digitális, kompakt, gyors, alacsony dózisú dual foton absorpciós klinikai csontdenzitométer.

Hogyan történik a vizsgálat?
A csonttömeg és ásványi anyag tartalom mérése általában a csípőcsonton és az ágyéki gerincen történik. A vizsgálat néhány perc. Ezután következik az értékelés a szoftverek segítségével asszisztens és orvos által. Az ágyéki gerinc csigolyáinak csontsűrűsége egyenként mérhető, a csípőcsont különböző területeire vonatkozóan is külön adatokat nyerünk. A mért sűrűségértéket a készülék szoftvere összehasonlítja, az azonos nemű fiatal egyének csúcs-csontsűrűségével, és az attól való eltérést szórásegységben (SD) határozza meg. Az így kapott értéket T-score-nak nevezzük.
A nemzetközi gyakorlatban elterjedt, de Magyarországon még kevés helyen alkalmazzák az úgynevezett, WHO által kontrollált töréskockázat számítást. Az interneten elérhető nemzetközi oldalon a FRAX (Fracture Risk Assessment Tool) alapján töréskockázatot számítunk, melyhez számos adatot kell közölni. (ez csak egy segédlet a számításhoz, a beteg adatait az oldalon nem kell tárolni!) A teljesség igénye nélkül: testsúly, magasság, dohányzás, megelőző törések, és a DEXA-val mért csontsűrűség a csípőtájon T score értékben. Így %-ban adjuk meg a törés kockázatát.
Az intézetünkben lévő készülék utolsó generációs, digitális, magas precizitású, alacsony dózissal működő berendezés, mely alkalmas a teljes test csontsűrűségének és ásványi anyag tartalmának a mérésére is, lebontva a különböző testrészekre, a koponyacsonttól a lábig.
A vizsgálat megismétlésére a terápia bevezetését követően 1 év múlva van szükség. A változás csak akkor ítélhető meg, ha a vizsgálatot ugyanazon a csonton, és ugyanazzal a készülékkel végzik.

A csontok élettana
A csontszövet fő összetevői:
a sejtek (osteoblastok, osteoclastok, osteocyták, nyugvósejtek), melyek a csontszövet építését, átépítését, valamint a szövet táplálását biztosítják
a szerves állomány (legnagyobb mennyiségben kollagén)
szervetlen állomány (döntően hidroxiapatit)

A sejtek
Az osteoblastok feladata a csont felépítésének, növekedésének, átépítésének biztosítása. Alkalikus foszfatáz enzimet tartalmaznak, a mátrixfehérjéket állítják elő. Felületükön számos hormonreceptor található (parathormon, dihidroxikolekalciferol, kortisol, szexuálszteroid). Érésüket növekedési faktorok, citokinek segítik elő.
Az osteoclastok nagy, sokmagvú, a monocyta-macrophag közös őssejtből származó sejtek. Érésüket, működésüket az osteoblastok szabályozzák. Savi foszfatáz enzimet valamint proteázokat tartalmaznak, ezek segítségével bontják le a csont alapállományát, és reszorpciós üregeket képeznek. Felületükön kalcitonin receptorok találhatók, a parathormon és a többi csontreszorpciót serkentő hormon az osteoblastok közvetítésével hat rájuk.
A nyugvósejtek a kortikálisok és csontgerendák felszínén találhatók. Elhatárolják a csontot környezetétől, és kapcsolatot tartanak a csont belsejében levő osteocytákkal.
Az osteocyták a csontátépítés során az osteobalstokból keletkeznek: az osteobalastok a csont belsejébe kerülve osteocytákká alakulnak át. Feladatuk a csontszövet táplálása.

A szerves állomány
A csont alapállományának (mátrix) 30-40 %-a a döntően kollagénből álló szerves állomány. A kollagént az osteoblastok termelik a tropokollagén molekulák polimerizálása révén. Csontjainkban főként I. típusú kollagén található. Ez magas hidroxiprolin tartalmú, ezért a csont lebontásakor a véráramba kerülő és a vizelettel kiürülő hidroxiprolin mennyisége alkalmas a csontbontás mértékének megítélésére.
A szerves állomány a kollagénen kívül mukopoliszaharidokat, kondroitin-szulfátokat, keratin-szulfátot és néhány speciális peptidet (oszteokalcin, K-vitamin-dependens-peptid) tartalmaz. Az oszteokalcint kizárólag az osteoblastok termelik. Mivel a termeléssel arányos mennyiség bejut a keringésbe, az oszteokalcin plazmaszintje jól tükrözi az osteoblastok aktuális aktivitását.
Diagnosztikus célra tehát jól felhasználható a vizelet hidroxiprolin tartalma (csontreszorpció, osteoclast aktivitás), valamint a plazma oszteokalcin szintje (csontépítés, osteoblast aktivitás) a csontanyagcsere aktuális állapotának megítélésére.

A szervetlen állomány
A csontszövet a szerves állományon kívül mintegy 20% vizet és 40% ásványi anyagot tartalmaz. Az ásványi só döntően hidroxiapatit /Ca10(PO4)6(OH)2/, de számos nyomelem (Cu, Zn, Fe, Sn, Mg) is megtalálható benne. Ez utóbbiak hiánya esetenként súlyos csontosodási zavarhoz vezethet.
A felnőtt ember szervezete 1-1,2 kg kalciumot tartalmaz, melynek 99%-a a csontokban található. A szérum kalcium normális szintje ingen sok élettani folyamat (ingerület-átvitel, kalcium-szignál, izom-ideg ingerlékenység, véralvadás) alapvető feltétele, ezért szűk határok között (2,2-2,6 mmol/l) állandó. Ha a kalcium szint - elégtelen felvétel vagy fokozott leadás miatt - csökken, tartalékként a csontszövet kalciumtartalma mozgósítható.

Csontfeljődés
A test kalciumtartalmának gyors növekedése az intrauterin élet utolsó 2 hónapjára esik. Ennek következtében a terhesség végén a magzat kalciumigénye az anya kalciumszükségletét mintegy napi 250 mg-mal emeli. Szoptatás idején hasonlóan emelkedett a kalciumigény. Az anya csontjainak kalciumtartalma csak a szoptatás befejezése után 3 -5 hónap múlva éri el a terhességet megelőző mértéket.
Gyermekkorban a kalcium beépülése a csontrendszerbe 100mg/nap-ra tehető, serdülőkben ez az érték elérheti a 350 mg/napot is. Átlagosan elmondható, hogy a magasság minden centiméterére 20 gramm kalcium beépülésre lehet számítani. A növekedés befejezésekor azonban a csontfejlődés még nem zárult le. 30-35 éves korig még folytatódik a csontépítés, ebben az időszakban jellemzően a csont sűrűsége, vastagsága, tömege nő. Kb. 30-35 éves korunkra érjük el csontozatunk maximális tömegét az úgynevezett csúcs-csonttőmeget.
Gyermekkortól tehát 30-35 éves korig több kalcium szívódik fel, mint amennyi a a széklettel és vizelettel kiválasztódik, vagyis pozitív kalcium-egyensúlyról beszélhetünk. Ezt követően - megfelelő táplálkozás és életmód esetén - 10-20 éven át a beépülési illetve a bontási folyamatok egyensúlya a jellemző, 40-45 éves kortól a bontási folyamatok kerülnek túlsúlyba, és mindkét nemben évi 0,3-0,5%-os csonttömeg veszteséggel kell számolni /combnyaktörés, csigolyatörés/. Nőkben ez a veszteség a menopauzát követő években jelentősen növekszik és elérheti az évi 2-5%-ot is.

Kalcium szükséglet, kalcium felszívódás
Bár a különböző országot táplálkozás-egészségügyi hatóságai különböző ajánlásokat fogalmaznak meg, átlagosan elmondhatjuk, hogy a felnőtt ember napi kalcium szükséglete mintegy 800 mg. Serdülő és időskorban a szükséglet 1000 mg-ra nő, a legmagasabb terhesség, ill. szoptatás idején, ekkor 1200 mg-ra tehető. Legfontosabb kalciumforrásunk a tej, illetve a tejtermékek.
A kalcium elsődlegesen a vékonybél felső szakaszából szívódik fel, a gyomorsósav fokozza a kalciumvegyületek disszociációját, s ezzel elősegíti a felszívódást. A felszívódás elsősorban a D vitamintól, ezen kívül azonban a parathormontól és számos más tényezőtől is függ.
Nagy jelentőséggel bír a az étrend foszfáttartalma, illetve a kalcium-foszfát arány is. Mind a túl sok, mind a túl kevés foszfát-felvétel hátrányos, de foszfát-hiánytól a mai étkezési szokások mellett nem kell tartani. Túlzott foszfátbevitel esetén azonban romlik a D vitamin aktiválódás és ezzel a felszívódás, másrészt fokozódik a kalciumürítés.

A csontanyagcsere hormonális szabályozása

A kalcium- és csontanyagcserét szabályozza.

• parathormon,
• kalcitonin
• aktív D3 vitamin (1,25-dhihidroxi-kolekalciferol)
• egyéb hormonok: glikokortikoidok, szexuálszteroidok, növekedési hormon pajzsmirigyhormonok.

Kalcitonin
A kalcitonin a pajzsmirigy parafollikuláris C sejtjeiben termelődik. A termelés ingere a szérum kalcium szintjének emelkedése.
A kalcitonin közvetlenül gátolja az osteoclastok aktivitását, hatását az osteoclastokon található kalcitonin receptorokon keresztül éri el. Percekkel a kalcitonin adása után az osteoclastok összezsugorodnak, mintegy "megbénulnak".

D-vitamin
A D3 vitamin illetve aktív metabolitja, az 1,25-dihidroxi-kolekalciferol nélkülözhetetlen a csontszövet kialakulásához, átépítéséhez és megőrzéséhez. Hatására fokozódik a bélből a kalcium felszívódása, így a csontépítéshez elegendő kalcium és foszfor áll rendelkezésre.
Direkt csonthatásában inkább a csontreszorpciót fokozza - jelenléte szükséges az osteoclastok differenciálódásához és éréséhez - azonban hatására fokozódik az osteoblastok oszteokalcin termelése is, vagyis összességében fokozza a csontátépülést.

Egyéb hormonok
Az ösztrogének - és kisebb mértékben az androgének is - gátolják a csontreszorpciót, növelik a csontképzést, valamint felelősek az epifízis fúgák záródásáért. A nemi hormonok növelik a kalcitonin aktivitását, a parathormon aktivitását viszont csökkentik, ez magyarázza csontvédő hatásukat.
A glikokortikoidok csökkentik a bélből a kalcium felszívódást - részben közvetlenül, részben azáltal, hogy gátolják a D-vitamin aktiválódását. Csökkentik az osteoblastok számát és aktivitását, ezáltal csökkentik csontképzést és fokozzák a csontreszorpciót.
A somatotrop hormon (STH, GH) jelentős szerepet játszik a csontok növekedési, érési folyamataiban. Hatását nem közvetlenül, hanem mediátorai (somatomedin, inzulin-szerű növekedési faktor) közvetítésével éri el. Serkenti a preosteoblast-osteoblast átalakulást, fokozza a kollagénszintézist.
A pajzsmirigyhormonok ugyancsak nélkülözhetetlenek a csontok normális éréséhez, ebben az STH-val szinergisták.

A csontok anyagcsere-betegségei.
A csontok anyagcsere-betegségeit két fő csoportra oszthatjuk: a kisebb és a nagyobb csonttömeggel (ásványi anyag tartalommal) járó betegségekre /combnyaktörés, csigolyatörés/. A kisebb csonttömeggel - mészhiánnyal - járó kórképek jóval gyakoribbak, ezért jelentőségük is jóval nagyobb.

Mésztöbblettel járó betegségek

A Paget kór lényege a csontátépülés nagyfokú gyorsulása; mind az osteoclastok, mind az osteoblastok száma és aktivitása igen nagy. Először az osteoclastok aktiválódnak, oszteolízis indul meg, majd az osteoblastok igen gyorsan új, nagy mennyiségű, de kóros szerkezetű csontot képeznek. Végül a csontok deformálódnak, a fej körfogata nő.
Az osteopetrosis. Lényege a csontreszorpció elmaradása. Az osteoclastok aktivitásának csökkenése a csonttömeg növekedéséhez, a velőűr beszűküléséhez, végül extramedulláris vérképzéshez vezet. Másrészt az osteoclast aktivitás csökkenése kihat a BMU működésére, vagyis csökken a csontátépítés, a csont elöregszik és törékennyé válik.

Mészszegénységgel járó kórképek

D vitamin hiány. A D3 vitamin a bőrben előanyagából, a 7-dehidroxi-koleszterinből ultraibolya sugarak hatására alakul ki, és először a májban majd a vesében hidroxilálódva aktív hormonná, 1,25-dihidroxi-kolekalciferollá (DHCC) alakul. Hiányában alig van kalcium felszívódás, a csontok - gyermekkorban az epifizisfúgák - nem tudnak mineralizálódni. Hiába van jelen nagy számú osteoblast és szerves alapállomány, gyermekkorban rachitis, felnőtt korban osteomalacia alakul ki. Oka lehet az UV sugárzás hiánya, súlyos krónikus májbetegség vagy veseelégtelenség.

Hyperparathyreosis. Primer (mellékpajzsmirigy adenoma) vagy szekunder (veseelégtelenség, kalcium felszívódási zavar) hyperparathyreosis esetén a csontbontás oly mértékben fokozódik, hogy a csontokban jellegzetes csontciszták alakulnak ki (osteodistrophia fibrosa cystica generalisata Recklinghausen). Ha a szekunder hyperparathyreosis hosszú időn keresztül fennáll, akkor a mellékpajzsmirigy túlműködése autonómmá válhat, vagyis a kiváltó ok megszűnése után (pl. sikeres vese-transzplantáció) is fennmarad. Ezt tercier hyperparathyreosinak nevezzük.

Osteogenesis imperfecta. Ritka, autosomalis domináns öröklődésű genetikus betegség. Oka annak a génnek a mutációja, amely az I. típusú kollagént kódolja. A kóros kollagén miatt a mész nem tud lerakódni; a csont mészszegénnyé és törékennyé válik.

Poszt-menopauzás (I. típusú) osteoporosis
Oka a nemi hormonok termelésének csökkenése. A petefészek működésének csökkenése illetve leállása nőknél korábban következik be, mint férfiaknál a tesztoszteron csökkenés. Ez, valamint az alacsonyabb csúcs-csonttömeg magyarázza, hogy az osteoporosis ezen formája nőknél hatszorta gyakoribb, mint férfiaknál. (Genetikus hajlam, családi halmozódás itt is fellelhető.)
A nemi hormonok védik a csontot a parathormon hatásával szemben, valamint fokozzák a kalcitonin aktivitását. Az osteoblastok speciális szexuálszteroid receptorokkal rendelkeznek.
A poszt-menopauzás osteoporosis jellemző töréstípusa a kompressziós csigolyatörés. Ha a csigolyák gerendázatának vastagsága, majd száma csökken, megbomlik az architektúra, s a csigolyák nem bírják el a szervezet súlyát. Ilyenkor pl. emelés vagy akár egy rossz mozdulat hatására a csigolyák összeroppanhatnak, lelapulhatnak, ék- vagy halcsigolya alakúvá válhatnak. További jellemző töréstípusok az alkar valamint a bordák kis erőbehatásra létrejövő törései.

Szenilis (II. típusú) osteoporosis
Az életkor előrehaladtával szinte mindenkin kialakul. Jellemzője, hogy a csontátépülés során az osteoclastok által kivájt üreget az osteoblastok kevesebb csontszövettel töltik ki, ezáltal az idősödő ember csonttömege fokozatosan csökken. Ez is gyakoribb nőknél (kb. kétszeres), de ennek oka az eredendően alacsonyabb csúcs-csonttömeg, vagyis az, hogy a férfiak nagyobb mennyiségű csontot veszíthetnek a tünetek megjelenéséig. A törési kockázat azonban 70-75 év körül mindkét nemben jelentős. A jellemző töréstípus a combnyaktörés valamint egyéb medencetáji törések, melyek az immobilizáció révén az idős ember életét is veszélyeztetik.

Szekunder osteoporosis
A glikokortikoidok csökkentik csontképzést és fokozzák a csontreszopciót. Ez magyarázza mind az endogén (Cushing kór ill.szindróma.) mind a iatrogén (szteroid kezelés) hatásra kialakuló osteoporosist. Hasonlóképpen osteoporosist okozhat a tiroxin túltermelés illetve túladagolás.

Az oszteoporózis rizikófaktorai.

• Genetikus hajlam a csontritkulás közel 80%-ában fellelhető. Az öröklődés befolyásolja a csontok ásványi anyag tartalmát. Különösen veszélyeztetettek az alacsony termetű, vékony alkatú egyének, valamint azok, akiknek családjában a betegség halmozottan fordult elő.
• Nem. A nők csúcs-csonttömege kisebb, a terhesség, szoptatás jelentős kalciumveszteséget okoz, valamint a posztmenopauzás oszteoporózis is őket sújtja.
• A fizikai aktivitás hiánya. A mozgás - különösképpen pedig a gravitáció ellenében végzett fizikai aktivitás (gyaloglás, futás) fokozza a kalcium felszívódást és beépülést a csontokba Tartós ágyban fekvés következtében is tetemes a kalciumveszteség: elérheti a napi 200-300 mg-ot.
• Hibás táplálkozási szokások. A túlzott húsfogyasztás (magas foszfát-bevitel), az állati termékek teljes elhagyásával járó vegetarianizmus (a vegan étrend a kalciumszükségletnek legfeljebb a 40%-át fedezi), a gyakori szakszerűtlen fogyókúra.
• A dohányzás, alkohol, koffeinfogyasztás. Dohányosok csúcs-csonttömege 5-10%-kal kisebb, a dohányzó nők ösztrogén szintje alacsonyabb, korábban következik be menopauzájuk is. Az alkohol gátolja a D vitamin aktivitását, ezáltal csökken a kalcium felszívódása és beépülése a csontokba. A koffein-tartalmú italok (kávé, tea, cola) pedig fokozzák a kalcium kiválasztását a vizelettel, vagyis megnövelik a kalciumürítést.
• Hajlamosító betegségek. Többféle krónikus betegség fokozza a csontritkulás kockázatát. Ilyenek az anyagcsere-betegségek (pl. a cukorbaj), felszívódási zavarokat okozó a gyomor-bélrendszeri bántalmak, egyes vese-, máj- és tüdőbetegségek (pl. a D vitamin aktiválódásának elmaradásával).
• Gyógyszerek. A szteroidok közvetlenül okozhatnak oszteoporózist. Más gyógyszerek közvetve fokozhatják a csontritkulás rizikóját, a savkötők pl. gátolják a kalcium felszívódását, a vízhajtók és egyes nyugtatók (barbiturátok) pedig a kalcium ürítést.
• A tartós, vagy gyakori stressz fokozza a mellékvesekéreg hormontermelését (cortisol) s ezáltal elősegíti a csontritkulás kialakulását.

Vizsgálat helyszíne:
Országos Gerincgyógyászati Központ
DEXA oszteoporózis rendelő
1126 Budapest, Királyhágó u.1.-3.

Bejelentkezés:
+36-1-489-5200
+36-30-482-2029

e-mail:
rita.kricbacher@bhc.hu
takacsildikodr@gmail.com

Rendelési idő:
hétfő, szerda, csütörtök: 8-14 óráig
kedd: 14-20 óráig

Web: http://www.csontritkulasmeres.hu