Népi Mesterségek és Művészetek Szakközépiskolája - OKJ-s SZAKMÁK bőrtárgykészítő csipkekészítő faműves fazekas kosárfonó mézeskalácskészítő szíjgyártó-nyerges szita- és tamponnyomó szőnyegszövő textiljáték- készítő
Azok a népek, melyekből az előmagyarság kialakult, egyaránt értettek az állatok bőrének feldolgozásához. Ruhaneműt, zacskót, tarisznyát, tömlőt, ételtartó és ivóedényt, állatokra való szerszámot, tegezt stb. vad vagy háziállatok nyers és kidolgozott bőréből készítettek. A bőr felhasználásában az életforma meghatározó szerepét legtisztábban az állattartó népeknél figyelhetjük meg, hiszen sokáig önellátók voltak. E téren gazdag hagyományaink vannak.
A bőr a legváltozatosabb célokra használható ma is; hordják ruhadarabként, tartóeszközök, hangszerek, táskák, övek, bútorkárpitok, ékszerek, szobrok stb. készülnek belőle. Az emberi élet szerves részét képezi.
A tímár, a tabakos, a varga, a csizmadia, a szíjgyártó, a nyerges és a szűcs mesterségek megismerése mellett a hallgatók elsajátítják a fonás, a sallang és a pillangó készítést, a szironyozás és a rátét technikákat, készítenek övet, övtáskát, tarsolyt, tarisznyát, hátizsákot, mellényt stb.
" Úgy mondják : a csipkés szakma a textiles szakmák „királynője"... Egy biztos: i.e. 3000 évvel már „csipkéztek" ősanyáink; és az is biztos, hogy egy valamire való ruha, abrosz, függöny, stb. nem lehet meg csipke nélkül. A csipke (vert) európai elterjedése után (15-16. század) Magyarországra Zsigmond király idejében letelepedett gombkötők és a paszományosok hozták, s ebből az időkből (1560) maradt fenn az első írásos anyag is.
A képzés során a hallgatók megismerkednek a különböző technikákkal (varrott, vert, fonott, csomózott, rece, frivolitás, horgolt, kötött és a gépicsipke) ezek kivitelezésével, felhasználásuk területeivel, valamint a tervezés elemeivel.
A faműves mesterség tudománya tulajdonképpen három mesterséget ölel fel; az ács szakmát, a fából készült kisbútorok készítését és a fafaragás művészetét.
E hármas mesterségből télen is és nyáron is megél a mester. Nyáron készülhetnek az ácsolt tetők, a fa alapanyagú mezőgazdasági épületek, a lugasok, a nyári lakok, a pergolák, a faragott kerítések, térelválasztók stb. Télen a műhelymunka folyik; bútorokat, háztartási eszközöket, bölcsöt és kopjafát (is) készítenek. A fa így kíséri el az embert a születésétől a haláláig.
Somogy: híres volt paraszti- és pásztorfaragásairól, Erdély: a faragott tornácairól, kapuiról, ládáiról, kopjafáiról, Gömör: a ládákról, Vas: a tékákról, bútorokról, Székelyföld: a festett bútorokról. A fentieken kívül ezek készítését is megtanulják a hallgatók.
A kerámia közel 8000 éves története mellett a fazekasság (Kárpát-medence) kialakulása a főzésre való edények (fazekak, cserépüstök) elkészítésével és ezekhez megfelelő agyaglelőhelyek feltárásával kezdődött. A fazekasok mellett (főző és sütő edények) a korsósok (folyékony anyagok tárolására, hordására alkalmas edények) a tálasok (tálak, tányérok, tároló edények) működtek. A zömében dísztelen, használati edények a XVI.-XVII. századtól, mint mintázatát-díszítését, mint pedig formavilágát tekintve jelentősen átalakult, s teljesedett ki a XIX. században.
A hallgatók a fazekas központok formakincs és díszítési technikáit, a korongozás, a mázazás, az írókázás, az égetés, a fekete és a színes árú készítés elemeit és gyakorlatát, valamint; tálasedény (tál, tányér stb.), főzőedény (fazék, csupor stb.) tároló (szilke, bödön stb.), sütő (serpenyő, kalácssütő stb.) vizes- boros- pálinkás- díszedények készítését sajátítják el.
Története a legrégibb időkig nyúlik vissza. Ez egyrészt annak tulajdonítható, hogy alapanyaga a fűzvessző; kedvező tulajdonságokkal rendelkezik; könnyen megmunkálható, hajlítható, vágható, viszonylag nagy szilárdságú, kicsi a fajsúlya, és tartós. A másik lényeges tényező, hogy az ember már egyszerű eszközökkel és módszerekkel elő tudta állítani belőle használati tárgyait.
Az agyagedények készítésénél használt kosaraktól és a fűzből készült halászati eszközöktől nagy utat tett meg a kosárfonás napjainkig. A kosáripar jelentősége ma az, hogy a régi hagyományokat, formákat és szerkezeti megoldásokat a ma élő ember igényeinek megfelelően építik be a fonott kosarak, bútorok és lakberendezési tárgyak készítésekor.
A szak- és anyagismeret mellett a kosár és bútorkészítési technikák, különböző használati tárgyak; papírkosár, kópic, krumpliskosár, tálcák, alátétek, ruháskosár, állattartó (szállító) kosarak, piaci kosarak, fonott fotelek, ülőke, karosszék, paraván, lámpabúra elkészítésén keresztül sajátítják el hallgatóink a szakmai fogásokat.
„..a közelben mézeskalácsos sátrat pillantott meg..a mézeskalácsosság a legjellegzetesebb mesterség. Nem a Mercur patronátussága alatt áll, hanem az Ámoré alatt. Csupa merő szerelem, csupa incselkedés. Nem is mesterember a mézeskalácsos, hanem poéta. Hangulatot ébreszt, mosolyt fakaszt az ajkakon, elpirulásra kényszeríti az arcokat süteményeivel."(Mikszáth Kálmán)
A mézeskalácsos ipar Magyarországon az államalapítás idején keletkezett. Az Árpád-házi királyok idején a kolostorokban méhészkedtek, viaszgyertyákat készítettek, mézes süteményeket sütöttek. E hagyomány megmaradt a mának is, s nem csak a vásárok „velejárója"hanem a különböző tészták, formák, díszítések ismerői termékeikkel, mind a városi, mind pedig a vidéki étrendben megkülönböztetett helyet foglal el
Az emberi kultúra fejlődésében mérföldkövet jelentett a ló befogása, „háziasítása". Döntő befolyással volt az emberre történetének kezdetétől fogva. Míg kezdetben inkább csak harcostársa, később nélkülözhetetlen segítőtársa (kocsizás, mezőgazdasági és ipari munkák stb.) ma pedig a ló leginkább a sporttársa az embernek. A magyarság kultúrtörténetében sajátos, mélyen gyökerező fogat és lovaskultúra alakult ki (lovasfogatok, szekerek, hintók, nyergek, lovak szerszámzata, kocsik, stb.).
A honfoglaláskori leletek jellegzetesen magyar mesterek művei. E néprajzi ismeretek mellett a hallgatók megismerik a szíjgyártók; a magyar szerszám és hámkészítés technikáját (vizsgamunka: egy lószerszám készítés) valamint a nyergesek; nyereg típusok - paraszt, bok, priccs, verseny, női, western, vadász, stb. - készítésének technikáját és szakmai ismereteit (vizsgamunka: egy nyereg készítés).
Különlegesen összetett mesterségről beszélünk, mert a grafikai, a számítástechnikai, a színtarkázási, a tampon és a szitanyomás alapjai együttesen jelentkeznek ebben a szakmában.
A hallgatók megismerkednek: az ősi és modern eljárásokkal, a film és a szitanyomás történetével, fejlődésének szakaszaival, a szitanyomó műhely berendezésével, egyes szerkezeti elemek elkészítésével, a nyomási eljárásokkal, a divatirányzatokkal, a fotótechnikai eljárásokkal, a digitális nyomtatással, a COREL DRAW és PHOTOSHOP programok kezelésével stb.
Készítenek nyomatokat; textilen, papíron, fémen, üvegen és műanyagon.
A fonás és a szövés eredete a történelem előtti idők homályába vész. Nem tudjuk mikor és milyen módon találták fel a szövést, milyen nyersanyagokat használtak első ízben és milyenek voltak az első szövetek.
A textilkészítés eszköze a szövőszék (állvány), melyen a láncfonalakból és a rá merőleges vetülékfonalakból egy egységes szerkezetű lapszerű testet; szőnyeget készíthetünk. A hallgatók a képzés során megtanulják az egyszerű rongyszőnyegektől az erdélyi festékes szőnyegeken át a vastag (ványolt) fonalból készített modern járószőnyegekig, a falvédőktől az ágytakarókig minden természetes anyagból (pamut, gyapjú) készült szőnyegek elkészítését; a minták szerkesztését és az egyes tervezési szabályok alkalmazását. Emellett a hallgatók megismerkednek a szövés történetével, a népművészeti hagyományok funkciós tovább-éltetésével, valamint a környező országok minta világával is.
A tájékoztatóban többször szerepel a „játék", de ez esetben az elkészítendő játékszerről, pl. babáról, állat-figurákról, egyszerűbb bábokról beszélünk, amivel majd játszanak a gyerekek.
Alapanyag: különféle textíliák és fonalak.
A tervezés, szabásrajz, szabás-varrás elsajátítása után, az arcok festését, formázását, és a jellemábrázolás külső jegyeit is megtanulják.
Megismerkednek a játékok kialakulásának történetével, a különböző korok játék-stílusával, a varrógépek használatával, az anyagszükséglet helyes kiszámításával, a kellékek és segédeszközök alkalmazásával, valamint a hulladékok feldolgozásával.
Állandó képzéseinket tekintse meg itt.
Az iskola célja
Olyan fiatalok képzése, akik meg akarják ismerni:
- az egyetemes művelődéstörténetet - ezen belül a néprajzot,
- az egyetemes és magyar művészettörténetet - ezen belül a népművészetet,
- a gyermekkor, a serdülőkor, és a felnőttkor pedagógiáját és pszichológiáját,
- a közművelődés tudományát és közművelődési munka gyakorlatát,
- a játék tudományát és gyakorlatát,
- valamely kézműves mesterséget,
- és akik a megszerzett tudás birtokában
- a közművelődés szakemberei,
- az elsajátított mesterség oktatói,
- a népi iparművészet alkotói akarnak lenni, :
Olyan pedagógusok továbbképzése akik az 1-10 osztályba tanítani akarják :
a magyar népi gyermekjátékokat és játékszerek készítését,
- az énekes, táncos vizuális anyanyelvet,
- valamely kézműves mesterséget, illetve
- a kézműves mesterségek pályaorientációját.
Elérhetőség
Népi Mesterségek és Művészetek Szakközépiskolája
1203 Budapest XX.k. Ónodi u. 14.
Telefon: 283 0893, 421 5064
guzsaly1@hdsnet.hu
muveszetek@axelero.hu
www.guzsalyas.hu
